Fafödémek és amit tudni kell róluk
A fafödémek olyan szerkezeti elemek, melyek fontos szerepet játszanak épített környezetünkben. A fafödémek lényegében fagerendákból épített vízszintes térelhatároló szerkezetek. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a fafödémek jellemzőit, azok előnyeit és hátrányait, valamint néhány alapvető információt megosztunk arról, hogyan kell megfelelően karbantartani és kezelni őket. Ismeretterjesztő célzattal tekintjük át azokat a fontos tényezőket, amelyekre figyelnünk kell, amikor fafödémekkel találkozunk az épületeink felújítása során.
A fa, mint építőanyag és alkalmazása a fafödémek esetében
A fa az egyik legősibb és legfontosabb építőanyag, melynek különleges szerepe van az építészet történetében. Az évszázadok során a fa számos kultúra és civilizáció építészeti alkotásainak alapanyagává vált, és napjainkban is fontos szerepet játszik az építőiparban díszítő elemként és tartószerkezeti elemként egyaránt.
Az emberiség történetének korai szakaszaiban a fa volt az egyik elsődleges építőanyag, amelyet könnyen elérhető forrásokból nyertek. A fa nem csupán azért volt ideális választás, mert rendelkezésre állt, hanem mert könnyen formálható és kezelhető volt.
A fát természetes szépségének és egyedi jellegének köszönhetően gyakran használják építőanyagként a belsőépítészetben is. Emellett a fa egyedi szilárdsági tulajdonságainak köszönhetően tartószerkezetként történő felhasználásra is alkalmas. A fa tartószerkezeti alkalmazása a hagyományos építészeti tervezés mellett a modern építészeti trendekben is megtalálható, mivel fenntartható és környezetbarát megoldást kínál, mindamellett költséghatékony is a többi anyaghoz képest.
A fafödémek előnye a gyors megépíthetőség, könnyű megmunkálhatóság, továbbá építés közben nincs szükség ideiglenes megtámasztásokra sem. Hátrányuk azonban a fa biológiai kártevőkkel, nedvességgel és tűzzel szembeni kedvezőtlen tulajdonsága, továbbá alkalmazhatóságukat korlátok közé szorítja az áthidalásra kerülő fesztávolság, mivel bizonyos fesztávolságon túl az alacsony merevség miatt jelentősen megnő a beépítendő anyagszükséglet.
Általános tudnivalók a fafödémekről
A fafödémeket általában azokban az országokban alkalmazzák széleskörűen, amelyeknek nagy erdőik vannak. A fából készült szerkezetek nagyon esztétikusak, ezért olyan megoldásokat is lehet alkalmazni, amelyek más anyagokkal nem valósíthatók meg. Ezenfelül a fafödémek könnyűek, könnyen megmunkálhatóak és gyorsan elkészíthetőek.
Fafödémeknek nevezzük az olyan födémszerkezeteket, amelyek anyaga teljes egészében fából készül. A födémek, gerendák mint tartószerkezetek és deszkázás, mint héjszerkezet összetételéből áll. A gerendák alul, vagy felül is borítottak lehetnek, de a felső rész minden esetben zárt szerkezet. A fafödémeknél fokozott figyelmet kell fordítani a tűz elleni védelem és a gombamentesítés folyamatára.
A fafödémek olcsók, könnyűek, gyorsan készíthetők, jó hő- és hangszigetelők, elkészítésük sem igényel túl sok munkát és különösebb szakértelmet. Hátrányuk a tűzveszélyesség, a gombásodásra való hajlam és a korhadásveszély.
A fában gazdag országokban (Oroszország, Finnország, USA, Kanada) még ma is gyakran alkalmazzák a fafödémeket. Bár mindenhol azt lehet olvasni, hogy manapság már ritkán alkalmazzák a fafödémeket, ez alapjában véve így nem igaz, hiszen rengeteg új építésű családi háznál láthatunk fa zárófödémeket, főleg olyan helyeken, ahol a padlástér kihasználása nem igazán szempont. Ennek oka a fafödémek gyors, olcsó elkészíthetősége.
Fafödémek alapvető típusai
Az alábbiakban bemutatjuk a jellemzőbb fafödém típusokat és azok keresztmetszeti kialakítását. A fafödémek teherbírása azért nem írható le egyértelműen az egyes típusoknál, mert nagyon sok tényező befolyásolja: a fagerendák keresztmetszeti mérete és kiosztása, a födém fesztávolsága, a faanyag minősége, stb. Így a teherbírás csak ezek ismeretében határozható meg egyértelműen.
A népi építészetben számos változata alakult ki a faanyagban takarékos megoldású fa tartószerkezetű födémeknek.
Csapos gerendafödém
A fafödémek egyik leggyakrabban alkalmazott típusa a csapos gerendafödém, mely szorosan egymás mellé helyezett, legalább egy oldalról sík, felül íves elhatárolású gerendákból álló „gerendafödém”, melyet alsó oldalról nádazással és vakolattal láttak el (ún. stukatúr), felső oldalról pedig egy homokos vagy salakos feltöltést kapott, melyre végül köztes födémeknél burkolat került, zárófödémek esetében pedig esetleg padlástégla. (A gerendafödém olyan födém, ahol a gerendákat közvetlenül egymás mellé helyezik, ez adja a födém szerkezetét, szemben a gerendás födémekkel, ahol a gerendák bizonyos távolságokra vannak egymástól, a köztük lévő távolságot pedig valamilyen más szerkezet hidalja át.)
Az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem került alkalmazásra, csak azért említjük itt meg, mert a múlt század első felében épült emeletes házaink zárófödémjei legnagyobbrészt ilyen szerkezetűek.
A sajátos alakú gerendákat úgy nyerték, hogy a farönk két oldalát 2,5-3,0 cm szélességben lemetszették, majd az így adódó szelvényt ketté fűrészelték.
A fafödémek ezen típusánál a gerendák együttdolgozását (hogy a gerendák egymáshoz képest ne mozoghassanak el) egymástól 1,5-2,5 m-es távolságokban oldalt elhelyezett keményfa köldökcsapok (csapos kötés) vagy felső oldalról ékek (sváb kötés) biztosítják. Jellegzetessége a szerkezetnek, hogy a felfekvés miatt a falakat minden emeleten ¼ vagy ½ tégla mérettel ki kellett vastagítani; a kéménycsoportoknál pedig a gerendákat ki kellett váltani. A csapos gerendák végei egy vörös fenyőből készült deszkán vagy sorkötőn fekszenek fel a teherhordó falazatokra.
Pórfödém (vagy deszkafödém)
A fafödémek egy másik gyakran alkalmazott típusa a pórfödém, amely lényegében egy alulról látható gerendás szerkezet, mely legtöbbször gyalult gerendákból és rájuk helyezett deszkazsaluzatból áll. Régi vályog épületekben, parasztházakban gyakori. Általában 3,5-4,5 méter fesztávolsággal alkalmazzák. A födém tartószerkezete 16-22 cm széles, változó magasságú gerendázat, amelyet jellemzően 90-100 cm-es távolságra helyeznek el egymástól. A gerendák anyaga legtöbbször tölgyfa. A gerendák legalább 15 cm-re felfekszenek a falra, tehát a gerendák hosszának olyannak kell lenni, hogy a helyiséget áthidalja, és még megfelelő felfekvési hossz is legyen.
A gerendázatra fektetett deszkázat többféleképpen készülhet. Fektethetik őket egymás mellé hézagtakaró lécekkel vagy anélkül, egymásra lapolással, nútolással (ún. árokeresztékes kialakítás), sőt még díszítéssel, díszhornyolással is elláthatják alsó oldalról. Megfelelő anyagok használatával és a gerendázat megfelelő kiosztásával a pórfödém az épület legdíszesebb alkotórészévé tehető.
Pólyás födém
A fafödémek egyik speciális fajtájánál, a pólyás födémnél a gerendákhoz szegezett lécekre vagy a gerendák oldalán kiképzett vájatokba, sárba áztatott szalmacsóvával körülfont karókat helyeznek sűrűn egymás mellé. Az így nyert felületet sárhabarccsal betapasztják, és felül agyagréteggel vonják be. A födém hőszigetelő képessége nagyon jó.
Jóval kisebb teherbírású, mint a pórfödém (deszkafödém), inkább csak térlehatároló funkciója van. Munkaigényes, ám a deszkafödémnél olcsóbb megoldás. A gerendázatot az előzőeknél sűrűbben helyezik el, és nem deszkázat kerül rá, hanem a gerendázat közé a már fentebb is említett, sűrűn egymás mellé helyezett vékony lécek vagy faágak. A rögzítést úgy oldják meg, hogy a gerendák oldalába hornyot vájnak, vagy lyukakat süllyesztenek, ebbe dugják be az ágakat. Esetleg a gerendákat teljes keresztmetszetükben átfúrják, és az ágakat áthúzzák a lyukakon. A léceket, ágakat lehet a gerendák oldalához is rögzíteni, ilyenkor általában valamilyen segédtámaszt (lécezést) helyeznek el. A faágakat körbetekerik olyan szalmakötegekkel, melyeket agyagba áztatnak. A szalmakötegek, nádkötegek átitatódnak az anyaggal, és szilárd együttest alkotnak. Az így felkerült pólyákat alul agyaggal tapasztják, ezért összefüggő felületűre is ki lehet alakítani (vakolás). Felső oldalra a teherelosztás érdekében homokterítés, majd agyagtapasztás készül.
Jó hőszigetelő képességű födém, ám kis teherbírása miatt nem lehetséges nagy súlyt ráhelyezni. Közlekedni is körülményes rajta, általában a gerendák futási irányára merőleges járódeszkákat tesznek rá.
Sárléc födém
A fafödémek családjába tartozik a pólyás födém egyszerűsített és olcsóbb változata az ún. sárléc födém is. Ennél a típusnál a gerendákra vékonyabb léceket fektetnek, a közüket náddal, szalmás réteggel fedik, majd így kerül alulra-felülre a cca. 10 cm vastagságú agyagtapasztás.
Ennek egy módosított változata a vesszőfödém, amikor nem léceket, hanem a héjától (kérgétől) megfosztott vesszőket helyeznek a gerendázatra. A vesszőket összefonják egy nagyobb darabbá - mint a kerítéseknél - és erre (természetesen vékonyabb vastagságban) kerül az agyagtapasztás. A Tisza mentén - még a nagy árterületek idejében - a vesszők helyett nádfonatot használtak. A nádat 8-10 cm vastag kötegekben helyezték fel. A rárakott agyagtól, esetleg terheléstől a nádkötegek a gerendaközökben meghajoltak. A nádfödém erről ismerhető meg, továbbá arról, ha járunk rajtuk, recsegő hangod ad ki.
Borított gerendás fafödémek
A fafödémek egyik leggyakrabban alkalmazott típusa, a borított gerendafödém csak a XIX. század végén, a XX. század elején kezdett elterjedni.
Lényegében azonosak a deszkafödémmel, a különbség annyi, hogy a gerendák alsó felületére is deszkaborítás kerül. Ezzel jobb lesz a födém hőszigetelő képessége, kialakítható vakolt, festett mennyezet, viszont nagyobb súly nehezedik a gerendázatra, illetve a falra. A borított födém további előnye, hogy a gerendakiosztás - mivel nem látszik - tetszőleges lehet.
A gerendázat alsó borítására a felső takarásnál (24 mm) jóval vékonyabb (max. 18 mm, azaz 3/4-ed colos) deszkát, vagy nagyobb méretű falemezt, rétegelt lemezt használnak. Amennyiben nem kerül rá vakolás, úgy szépen megdolgozott, gyalult, esetleg faragással díszített deszkázat is kerülhet fel.
E födém típusnak továbbfejlesztett változata a béléses gerendafödém: ezt főként azokban az épületekben alkalmazzák, ahol a födém felett még használati helyiségek is kialakításra kerülnek. Több anyagot igényelnek, de teherbírásuk nagyobb. A borított gerendafödém béléses változatánál nem a felső deszkázatra, hanem a gerendák közé süllyesztett bélésdeszkákra kerül a feltöltés, ezáltal csökkenthető a födémszerkezet szerkezeti magassága. A deszkabéléses borított gerendás födémnél a gerendák alsó síkjára kerül a mennyezeti deszkaborítás, ami lehet festett vagy pácolt kivitelű, de kétrétegű nádszövet közbeiktatásával az alsó felület is vakolható. A deszkabéléses gerendás födém esetén viszont a bélésdeszkák alkotják az alulról látható felületet, tehát a gerendázat alsó része a felületet tagolva alulról látható.
A fafödémek családjába tartozó vakgerendás födém esetében, mely szintén egyik változata a borított gerendás födémeknek, az alsó burkolat nem a fagerendákra közvetlenül, hanem a gerendákhoz erősített deszkákra kerül.
Pallófödém
A fafödémek ezen típusa lényegében a borított gerendafödém kényszerűségből továbbfejlesztett változata. Azokon a területeken, ahol nem lehet megfelelő teherbírású gerendákhoz jutni, a gerendázatot élére állított 28-30 cm magas, 5 cm széles pallókkal helyettesítik. Tekintettel arra, hogy a pallók teherbíró képessége kisebb, a pallók kiosztása jóval sűrűbb (max. 40-45 cm). A pallók között 90-100 cm-ként keresztben összefogott lécek biztosították azt, hogy az élükre állított pallók ne forduljanak ki. Ha az egymást keresztező lécekre borítást tettek, akkor hőszigetelő réteg is kerülhetett a gerendák közeibe. A pallófödémet alulról, felülről is deszkázattal borították. Ez egyenletes felületet ad, a födém hőszigetelő képességét is növeli, és stabilabbá teszi a födémszerkezetet.
Mestergerendás fafödém
Nagyobb terek (7-8 m) áthidalásakor (vagy amennyiben nem lehet nagyobb teherbírású gerendát beszerezni) elterjedt volt a mestergerendák alkalmazása. A mestergerenda a födémgerendákra merőlegesen fut, mérete többnyire nagyobb. Ezért a mestergerendák voltak a ház legértékesebb részei. Ma már nem egyszer láthatunk olyan mestergerendát, melyet, ha pótolnunk vagy cserélnünk kellene, szinte teljesíthetetlen feladat előtt állnánk.
A mestergerendákat egymástól 5-6 méterre helyezik el, majd ezekre merőlegesen osztják ki a fiókgerendákat. Ebben az esetben a fiókgerendáknál faanyag megtakarítás érhető el.
A mestergerenda beépítéséhez megfelelő belmagasság szükséges. Nagyobb fesztávolságú helyiségnél (6 méter felett) alátámasztás is kerülhet a mestergerenda alá, ezt "ágasnak" vagy "boldoganyának" is hívják egyes helyeken. A mestergerenda megkülönböztetett voltát jelzi, hogy általában ebbe faragják be az épület építőjének nevét, az építés évszámát.
Fafödémek karbantartása és kezelése
A fafödémek karbantartása elsősorban a faanyag biológiai károsodásaira illetve tűz elleni védelmére terjed ki, tehát elsősorban faanyagvédelemről beszélünk. A faanyagvédelem egy külön szakma, általában mi statikusok együtt dolgozunk ezekkel a szakemberekkel egy-egy faanyagú épületszerkezet kapcsán, amennyiben felmerül annak lehetősége, hogy a vizsgált faszerkezetet biológiai károsodás érte.
A károsodások lehetnek gombafertőzések vagy rovarkárok. Farontó rovarok az épületek légszáraz faanyagát is képesek tönkretenni. A gombafertőzések viszont szinte kivétel nélkül a tervezés és kivitelezés hibáira, a karbantartás elhanyagolásából eredő beázásokra, csőtörésekre, páralecsapódásokra, tehát a faanyag fokozott átnedvesedésére és megelőző védőkezelésének hiányára vezethetőek vissza. A faanyagvédelem a fakárosodások megelőzését és megszüntetését, szűkebb értelemben pedig a farontó gombák és rovarok elleni kémiai védőszerekkel történő védekezést jelenti.
További információkat a faanyagvédelemről itt talál: faprotekt.hu
További információk a témában:
Fafödémek szerkezeti megerősítése
Ez is érdekelhet:
Engedéllyel és engedély nélkül végezhető építési tevékenységek 2023
Építési engedély és minden amit tudni kell róla 2023-ban
Mekkora házat lehet építeni engedély nélkül 2023-ban?